Hát persze, hogy egy különleges, nyomásérzékeny festékkel bevont hordozórakéta makettet a szélcsatornában!
Amikor először megláttam ezt a képet, és megtudtam, hogy mi ez, egyből arra gondoltam, milyen király lakberendezési tárgyakat lehetne csinálni belőle, amelyek a huzatra színt váltanak. (Oké, ez a mániám. Régen hőérzékeny csempékben gondolkodtam, hogy zuhanyozás közben változtatgassa a színét a zuhanyfülke. De miután mindenki szerint baromság az ilyen, feladtam a belsőépítészi ambícióimat.) Meg hát a NASA sem annyira a dizájngiccs-termelésben érdekelt ezzel a magentamázzal, hanem abban, hogy így segítsen a mérnököknek vizualizálni a szélcsatornában a makettek azon részeit, amelyek nagyobb nyomásnak vannak kitéve. És teszi ezt már bő 25 éve.
Tessék mondani, mennyit eszik százon ez a repülő? Mennyit? Nem hallom!
A NASA kaliforniai Ames Kutatóközpontjában manapság az a nagy projekt, hogy olyan áramvonalasra csiszolgassák a repülő vasakat (meg polimereket), hogy felére csökkenhessen az üzemanyagfogyasztásuk, a környezetterhelésük a jelenlegi negyedére essen vissza, és ne keltesenek nagyobb neszt, mint a jelenlegi robaj egynyolcada. A törtszámok a NASA oldaláról vannak. (Vagy ők is egy törtekkel való műveleteket gyakoroltató béna matekfeladatból ollózták össze.)
Én ki sem tudnék találni ilyen irányszámokat, ők meg a megvalósításukra törekednek. Mondjuk ráfér a légi közlekedésre, tekintve, hogy sok kerozint elhasznál, környzetszennyező és rohadt hangos. Na de legalább most már legalább ezekért a célokért is pingálnak nyomásérzékeny festékkel.
Nettie Roozeboom, a borítóképen hordozórakéta-makettre mosolygó aerodinamikai mérnök szerint tök egyszerű a festék használata: Fel kell vinni arra a felületre, amit vizsgálni akarnak, majd az egészet meg kell világítani a szélcsatornában megfelelő hullámhosszúságú fénnyel, lefilmezni a végbemenő színváltozásokat, és elemezni az egészet.
Ja, tök egyszerű. Én meg azzal is mennyit szívok, hogy néhány LED-et normálisan bekössek egy ilyen indexelő ruhába a SzerCODE Challengre. Inkább lepasszolom másnak.
Azt persze Roozeboom is elismeri, hogy egy halom dologra oda kell figyelni (például nem mindegy, hogy világítják be a vizsgált tárgyat), de alapjában véve sokkal precízebb vizsgálatokat is el lehet ezzel a technikával végezni, mint más szélcsatornás mintavételi módszerekkel.
Azért nyolcvan év alatt volt idő kikísérletezni a how-tot
Valami miatt már az 1930-as évek közepén is izgatta az embereket, hogy milyen lehet egy nyomásra színt váltó festék. A hatvanas években aztán felcsillant a lehetőségre a kutatóorvosok szeme, de a repülőmérnököket csak a nyolcvanas években érte el igazán a hype. Ekkor használtak először ilyet a Boeing laborok szélcsatornáiban. Persze a NASA sem akart lemaradni, és ’89-re előálltak azzal a rózsaszín festékkel, amit lényegében ma is használnak.
Ha te is szeretnél ilyennel dolgozni, így csináld!
Milyen kedves a NASA, hogy még egy leírást is mellékel a munkafolyamatokról. Ki tudja, még tán instructables-re is kikerül.
Eszerint először is vigyél fel egy 0,16 mm vastag réteget a vizsgálandó tesztdarabra. (Ez már jobb, mint a barkácsáruházak sajátmárkás diszperziós falfestéke, amivel háromszor is át kell néha taknyolni a falat, hogy fedjen.)
Ezután tedd be a tárgyat egy kék LED-ekkel felszerelt szélcsatornába (van otthon?). Kapcsold be a spéci fekete-fehér kamerát.
Következik a szélcsatorna bekapcsolása és a megfigyelés: a kék fény hatására ugyanis a festék részecskéi gerjesztett állapotba kerülnek és fényt kezdenek kibocsátani magukból. Ettől persze még világítana az egész, ahol csak fény éri, és nem mennénk vele sokra. Ezért hasznos, hogy a festéket úgy tervezték a gondos vegyészmérnökök, hogy a jelenlévő oxigén hatására mégse világítson annyira. Tehát a nagy nyomású területeken, ahol több az oxigén, halványabb lesz sejtelmes rózsaszín tündöklés. (Értelemszerűen, ahol kisebb a nyomás és az oxigén is kevesebb, ott azért vetekedne egy T-Mobil marketinganyaggal.)
Végül elemezd a látottakat egy megfelelő szoftver segítségével.
Aztán láss neki a légijármű megépítésének. De erről majd talán később…
[A borítóképet a NASA vonatkozó cikkéből vadásztuk.]