„Jött egy éles fájdalom, aztán pedig csak zsibbadt, szerencsére. De mire felértem a fürdőszobába, (…) már elsötétült előttem a világ.” – megrendítő vallomás egy bibis ujjról.
Hapci múlt héten – merő jófejségből – megosztott egy, a My Science Academy facebook oldalára posztolt gifet a mienken. Ezzel persze nem is lenne semmi gond, hiszen elég kreatív, ahogy egy csóri fickó time lapse felvételt készít arról, hogy „nő ki” a zúzódás a körme alól. Nem ő persze az egyetlen, aki ilyenre vetemedett, tele a kollégáival a youtube, de értékelem a kitartását.
Kicsit undi a cucc, egészségesen bele is borzong az emberek jó része, hiszen sokakban aktiválódnak a látvány hatására a homlok- és falcsonti lebenyek megfelelő régiói, amelyek az empatikus fájdalomérzetért felelnek. Ez eddig rendben van, jó kis teszt volt. Ami viszont nincs rendben, az az, hogy…
via GIPHY (Az eredeti forrást nem találtam meg. Ha valakinek van infója, szóljon!)
…ez most velem is megesett!
Akkor most teszteljük, hogy szövegesen is működik-e a fájdalomepátiátok: Egy haveromnak segítettem feltenni egy motort az utánfutóra, és hogy, hogy nem, a lánc nem gyengén becsípte az ujjam. (Most ne térjünk ki arra, hogy hogy került az ujjam a lánc útjába. Odakerült, és kész. Következtetéseket levontam. Legközelebb nem segítek neki. Ennyi.) Jött egy éles fájdalom, aztán pedig csak zsibbadt, szerencsére. De mire felértem a fürdőszobába, hogy zsírt lemosva lássam, mivel is állok szemben, már elsötétült előttem a világ.
A nociceptív (élet)érzés
Nézzünk egy fájdalmas helyzetet: mondjuk szó szerint tűzbe tesszük valakiért a kezünket, belerúgunk az asztal lábába, becsípjük a kezünket a motorlánccal, vagy valaki elmond egy borzalmas szóviccet. Ja nem, ez utóbbi egy kicsit más kategória. A többiben viszont közös az, hogy a fájdalom érzékeléséért (is) felelős receptorok, a nociceptorok felfogják az ingert: a nagy nyomást, a szövetkárosodást, a magas hőmérsékletet stb. (A noci- előtag a latin noxa szóból származik, amely kárt, sérülést, ártalmat meg ehhez fogható nem épp pozitív fogalmakat jelent.) Az ingerületet továbbítják a központi idegrendszer felé, hogy aztán a központban eldöntsék, mi is legyen a válságterv: mondjuk az, hogy kikapjuk a kezünket a lángból (hülye öltet volt!), vagy felüvöltünk, hogy Állj! #&@*!!NÉGY!!! (Igen, egyes kutatások szerint a káromkodás segít a fájdalom leküzdésében. Bizonyos helyzetekben legalábbis.)
A zúzódásspektrum: piros-kék-lila-zöld-sárga
Az érem egyik oldalán a fájdalom van, a másikon pedig a tény, hogy kézmodellfotózásra nem válogatnának be egy ilyen kaland után. Bár vannak extrém mértékű zúzódások, amikor a szövetkárosodás akár az életet is veszélyeztetheti, azért a mindennapi életben szerencsére csak a kisebb roncsolódásocskákkal találkozunk. Az ezekhez kapcsolódó kék-zöld foltok pedig elég gyakoriak. Nézzünk szembe a tényekkel: időnként mechanikusan roncsoljuk önnön szöveteinket úgy is, hogy közben kültakarónk ép marad. Ez pedig nem szép dolog.
Nem szép, hiszen a szövetekben található vérerek (enyhébb esetben szerencsére csak a hajszálerek) az ütés, becsípés, harapás stb. hatására sérülnek, és a vér folyik, amerre lát. Mondjuk nagyon messzire nem lát, úgyhogy elkezd felgyülemleni a roncsolás környékén. A vér pedig milyen színű? Piros.
De nem sokáig. Pár óra elteltével már nem igazán marad oxigén a pangó vér hemoglobinjához kötve, így a trutymó kezd bekékülni. (Vö. a cianózis állapotával, amikor a vér alacsony oxigénszintje miatt a bőr és a nyálkahártyák bekékülnek-lilulnak.) A felgyülemlésével lényegében funkcióját vesztett dezoxigenizált folyékony kötőszövet aztán a következő napokban kezd tényleg gusztustalan állagot ölteni. Még jó, hogy a bőr elfedi, így csak az egyre mélyülő, olykor lilába, feketébe hajló szín utal arra, hogy most valami egészen brutális folyamat zajlik a felszín alatt: a gyógyulás.
A testünk, a nagy recycler, elkezdi lebontani a felhalmozódott törmeléket. Például a nem kevés vörösvérsejtet és a bennük lakozó, oxigént már rég nem tartalmazó hemoglobint. Az újrahasznosítás során, miután a hemoglobinból kiszereltük a vasat, zöld színű biliverdin keletkezik, amely viszonylag gyorsan sárga bilirubinná redukál(ódik).
Ahogy elnézem az ujjam, ez nekem még odébb van.
Csak erős idegzetűeknek, illetve azoknak, akikben nem működik jól az empatikus fájdalomérzet.
