Ha összeszámolom, az én életemből is jó pár napot (ha nem hetet) elvett a Rubik-kocka megoldási algoritmusainak megtanulása és begyakorlása. Nem beszélve a kocka sufnituningjáról, amikor darabjaira szedve olajozgattam és reszelgettem az alkatrészeket, hogy aztán suliba a nagyszünetben lealázzak mindenkit. Vagy éppen imponáljak az erre csöppet sem vevő lánykáknak.
Persze más is így volt ezzel. Együtt kerestük az isteni algoritmust (egy adott állásból legkevesebb forgatással kirakott kocka) és isteni számot (az algoritmusban lévő forgatások száma) a folyosókon, tantermekben és az iskolaudvaron. Egyébként az évek folyamán ez a szám folyamatosan csökkent 52-ről egészen 20 forgatásig, amit 2010-ben publikált néhány megszállott, Rubik-kocka őrült matematikaprofesszor, akik a Google számítógépeit is segítségül vették a számolgatáshoz.
Úgyhogy Isten száma egyelőre a 20, nem a 42.
Rubik Ernő találmánya az 1974-es megszületése óta a legnagyobb számban eladott logikai játék (350 millió) és népszerűsége – bár némi fluktuációt mutat – egyelőre töretlen. Csakhogy már unalmas, hogy emberek próbálják minél gyorsabban megoldani a dolgot. Na jó, nem unalmas, mert a 2015-ben született 4,90 másodperces rekord figyelemre méltó.
Én örültem, ha 20-25 másodpercig eljutottam fénykoromban. Nem is csoda, hogy ettől nem esetek hanyatt a lányok.
Ugyan nem ez az első ilyen robot, amit a Rubik-kocka minél gyorsabb kirakására építettek, de ez az első olyan, ami 1 másodperc körüli idő alatt elvégzi a feladatot. Kérdés, hogy hol az alsó határ, ami után már tényleg nem lehet gyorsabban. Fél másodperc? Negyed másodperc? Egyhúszezred másodperc?
Mindegy, előbb-utóbb úgyis kiderül. De addig is élvezzük ezt a kis robotika eye candy-t, amíg lehet!