Készítsünk édes diszperziót a Szertár harmadik szülinapjára!
A diszperz rendszerek közül ebben a webizódban a gáz-szilárd (füst) és a szilárd-gáz (szilárd hab) diszperzióról lesz szó. Döntsétek el, melyik a finomabb!
Ha ti is meg akarjátok otthon csinálni, íme az alaprecept. (Természetesen kísérletezhettek más összetevőkkel, ízesíthetitek szörppel, színezhetitek ételfestékkel, céklalével, stb.)
Két deci cukrot, egy csipet sót, másfél-két evőkanál mézet tegyetek fel fél deci vízzel kis lángon főni. A kavargatást legfeljebb annyira hagyjátok abba, amíg három evőkanálnyi vízzel elkevertek egy zacskó (10 g) zselatint. Ha a szirup már nagyon habzik, vegyétek le a tűzről. (Ha gondoljátok, nagyon kis lángon főzhetitek még tovább egy kicsit, de én nem szoktam.)
Néhány kanálnyi szirupot adjatok a zselatinhoz, keverjétek el őket alaposan. Ezután jöhet bele az egész szirup. Habverővel verjétek jó magas fordulatszámon addig, amíg el nem éri a „forró rágógumi” állagot. (Ez öt-hat perc után már bekövetkezik, de ha igazán jó állagot akartok, akkor legalább 10 percig kell verni.)
Ekkor jön a neheze: egy nagyon alaposan (!) kiolajozott műanyag edénybe valahogy próbáljátok meg kijuttatni a masszát. (Egy jó tanács: kézzel ne nyúljatok bele! Nagyon ragad…)
Újabb nehéz fázis következik: meg kell állni 3-4 órán keresztül, hogy beletorkoskodjatok. Ennyi idő alatt hűvös helyen kell tartani a masszát (mondjuk a hűtőben).
Ezután keverjetek össze fele-fele arányban porcukrot és keményítőt (jó a pudingpor is keményítő helyett). Ezzel „lisztezzetek be” egy vágódeszkát, és borítsátok ki rá a szilárd habot.
Némi küzdelem árán aprítsátok fel, és forgassátok meg a porcukor-keményítő keverékben, hogy ne ragadjon.
Jó étvágyat!